Hullámterjedés

A rádiós átvitel

A rádiótechnikában az információ vezeték nélküli átvitele a célunk. A rádiós összeköttetéshez szükséges egy adókészülék, amit az átviendő információnak megfelelően modulálunk, továbbá egy vevőkészülék, ami az adó üzeneteit képes feldolgozni. Az adó által előállított elektromágneses hullámok terjedése révén lehet az üzenetet nagy távolságra vezeték nélkül továbbítani.

Az elektromágneses hullámokat nagyfrekvenciás elektromos és mágneses tér alkotja. Ennek részletezésétől itt eltekintünk, a továbbiak ezen ismeretek nélkül is érthetőek lesznek. Az keletkező erővonalakat az 1. ábra mutatja be.

Az elektromágneses tér

1. ábra: Vertikálisan polarizált antenna elektromágneses tere

A körkörös vonalak a mágneses erővonalak, a felülről lefelé futó vonalak az elektromos erővonalak. Az ilyen, függőlegesen felfelé néző antenna úgymond függőleges (vertikális) antenna, az antenna függőlegesen polarizált. Mivel a legtöbb amatőr vevőantenna csak a tér elektromos összetevőjét használja ki, az antenna polarizációját az elektromos tér iránya alapján határozzuk meg. A mágneses tér iránya mindig merőleges az elektromos tér irányára.

Polarizáció

2. ábra: Vízszintes és függőleges polarizáció

Egy vízszintesen felállított antenna (pl. egy 2 m-es DX forgalmazásra használatos antenna) esetén az elektromos erővonalak vízszintesek (horizontálisak, a horizonttal párhuzamosak). Ebben az esetben az antenna vízszintes polarizációval dolgozik. Az adó- és a vevőantenna polarizációja meg kell, hogy egyezzen, különben nagyon rossz minőségű összeköttetésre számíthatunk.

Mobil (mozgó) állomások általában függőlegesen polarizált antennákat használnak. Ezért találunk a rádióamatőr átjátszókon is legtöbbször függőleges antennákat. Hasonló a helyzet a csomagrádiós átjátszókkal is. Az antenna kiválasztásakor mindig ügyelni kell a megfelelő polarizációra.

Léteznek olyan antennák is, amelyek viszont csak a tér mágneses összetevőjét használják ki. Egyes keret- és hurokantennák, de a ferritantennák is ilyenek. Általában rövidhullámon használják őket.

A hullámhossz

Az elektromágneses hullámok a fény sebességével terjednek. Szabad térben ez 300 000 km másodpercenként. Kábelekben a terjedési sebesség valamivel kisebb, kb. 200000...280000 km/s, de még mindig szinte hihetetlenül nagy. Hogy érzékeltessük ezt a sebességet: az elektromágneses hullámok egy másodperc alatt hétszer kerülnék meg a Földet, illetve majdnem megtennék a Föld-Hold távolságot.

Ha egy hullám frekvenciája 1 Hz lenne (1 rezgést végezne 1 másodperc alatt), akkor a hullám "eleje" 300000 km távolságban lenne az antennától abban a pillanatban, amikor a hullám "vége" kisugárzásra kerül. A hullám egy rezgésének ezt a "hosszát" nevezzük hullámhossznak, és a görög ábécé lambda betűjével jelöljük. Egy Hz-nél ez tehát 300000 km. Ha ennek a frekvenciának a milliószorosát, 1 MHz-et veszünk, akkor a hullám "eleje" az iménti távolságnak csak az egymilliomod részénél, 300 m-re van, amikor a "végét" sugározza ki az antenna. A hullámhossz tehát 300000 km osztva 1 millióval.

A millió helyett szokás normálalakot használva 10^6-t írni, ami azt jelenti, hogy a 10-et hatszor kell önmagával szorozni, avagy egy 1-es mögé 6 nullát kell írnunk. Ezt akár a zsebszáológépünk EXP billentyűjével is beüthetjük. A 300000 km/s-os (300000000 m/s-os) terjedési sebességet írhatjuk tehát

c = 3 ˇ 10^8 m/s

alakban is.

[Image161.gif]

Folytatva az előző gondolatmenetet, 10 MHz-nél a hullámhossz 30 m lenne, 100 MHz-nél 3 m, és így tovább.

Képletben

Képlet c = 3 ˇ 10^8 m/s

TB516-os vizsgakérdés Keressük a hullámhosszt, ami a 22 MHz-es frekvenciához tartozik.

[Image163.gif]

Rádióamatőrök számára az alábbi formula praktikusabb.

[Image164.gif]

A példánkban elosztjuk a 300-at 22-vel (MHz), az eredmény 13,64 (méter).

Ha a hullámhosszt ismerjük, és a hozzá tartozó frekvenciát keressük, az alábbi formulát használhatjuk: [Image165.gif]

TB517-es vizsgakérdés

Mekkora frekvencia felel meg a 3 cm-es hullámhossznak? (Vigyázat, cm-ben adtuk meg a hullámhosszt!)

Osszuk el a 300-at a hullámhosszal, ahol utóbbit méterben kell behelyettesíteni. 3 cm = 0,03 m. Vagyis

[Image166.gif]

A frekvencia tehát 10000 MHz, vagyis 10 GHz.

1. feladat Számítsa ki a hullámhosszat a következő frekvenciákon: 10 kHz, 100 kHz, 1 MHz, 10 MHz, 100 MHz, 1 GHz, 10 GHz, 100 GHz. Az eredményt foglalja táblázatba. Megoldás a fejezet végén található.

Az angol szakirodalom az alábbi frekvenciasávokat nevezi meg:

Frekvenciasáv Hullámhossztartomány röv. angol kifejtés 3 - 30 kHz Myriaméter VLF very low frequency 30 - 300 kHz Kilométer LF low frequency 300 - 3000 kHz Hektométer MF medium frequency 3 - 30 MHz Dekaméter HF high frequency 30 - 300 MHz Méter VHF very high frequency 300 - 3000 MHz Deciméter UHF ultra high frequency 3 - 30 GHz Centiméter SHF super high frequency 30 - 300 GHz Milliméter EHF extremely high f. 300 - 3000 GHz Decimilliméter

Sávtartományok

Sáv Frekvenciatartomány 160 m 1,815 ... 1,890 MHz 80 m 3,500 ... 3,800 MHz 40 m 7,000 ... 7,100 MHz 30 m 10,100...10,150 MHz 20 m 14,000...14,350 MHz 17 m 18,068...18,168 MHz 15 m 21,000...21,450 MHz 12 m 24,890...24,990 MHz 10 m 28,000...29,700 MHz 6 m 50,080...51,000 MHz 2 m 144 ... 146 MHz (VHF) 70 cm 430 ... 440 MHz (UHF) 23 cm 1240...1300 MHz

A rádióamatőr frekvenciasávok táblázata

A német harmdosztályú vizsgával használható sávokat pirossal jelöltük. A fehérrel jelölt sávok a "klasszikus" amatőrsávok. A többiek az ún. "WARC-sávok", illetve a felszabadításra váró 6 m-es sáv.

A hullámterjedés

Az ultrarövidhullámú ill. a rövidhullámú sávokban a hullámterjedési tulajdonságok alapvetően különbözőek. Az engedélykategóriától függetlenül érdemes azonban tudni, hogy a rövidhullámú tartományban az elektromágneses hullámok az ionoszféráról visszaverődhetnek, ezáltal nagyon nagy hatótávolság érhető el.

Az ultrarövidhullámú sávokban a hullámterjedés alapvetően a fényéhez hasonlít. Ezek a hullámok megközelítőleg egyenes vonalban terjednek, és a fényhez hasonlóan visszaverődést, szórást vagy törést szenvedhetnek. Nagyon ritka kivételektől eltekintve az ionoszféráról való visszaverődés nem jellemző. Normális körülmények között az áthidalható távolság emiatt viszonylag csekély; frekvenciától, a terep tulajdonságaitól és mindenekelőtt az antennák magasságától függően 10...150 km.

Hullámterjedés egyenetlen terepen

3. ábra: Hullámterjedés egyenetlen terepen

Előfordulhat, hogy távolabbi állomások felé jobb a terjedés, mint nagyon közel levők felé. Ez akkor történik, ha az egyenetlen terep az állomások között található (1. pozíció). Az ábrán S betű jelöli az adót, 1-től 4-ig a különböző vételi pozíciókat. Látható, hogy a közelebbi 1-es és 2-es állomások nem elérhetők, míg a távolabbiak igen.

Bizonyos körülmények között a fent említett hatótávolságnál sokkal nagyobbakat is el lehet érni, ami rendkívül fontos az amatőrök számára. A következőkben ezeket részletezzük.

A troposzférikus szóródás

A troposzférában (abban a rétegben, amelyben a meteorológiai jelenségek lejátszódnak) a hőmérséklet normális körülmények között a magasság növekedésével egyenletesen csökken. Bizonyos meteorológiai folyamatok hatására azonban ugrásszerű hőmérsékletváltozás léphet fel; meleg légtömegek kerülhetnek hideg légtömegek közé, így akár az inverzió (a hőmérséklet változásának megfordulása) is felléphet.

[a04-4.gif]

4. ábra: Hullámterjedés inverzió hatására

A fényhez hasonlóan az ultrarövidhullámok is törést szenvednek, ha egy "sűrűbb" közegből (a hideg levegőből) egy "ritkább" közegbe (a meleg levegőbe) lépnek. Ennek hatására a terjedés iránya "elgörbül", visszahajlik a földfelszín irányába, ami óriási hatótávolság-növekedést eredményezhet.

Az inverzió kialakulása többféle okra vezethető vissza. Napközben a földfelszín erős napsütés hatására felmelegedhet, és a tárolt hőt éjjel a felszínközeli légrétegeknek leadja. Ez a jelenség a talajinverzió.

A felhők határán a hősugárzás egy része visszaverődhet, emiatt ott a hőmérséklet lecsökken (magassági inverzió). A lesüllyedés során a növekvő nyomás hatására a légtömegek felmelegszenek, és a hidegebb talajközeli rétegek fölé rendeződnek; ez is egyfajta inverzió. Ha vízszintesen mozgó légtömegek hidegebb légtömegek fölé siklanak, szintén inverzió áll elő.

Ezek az inverziók lehetővé teszik, hogy a 2 m-es, 70 cm-es és 23 cm-es sávokban akár 1000 km-es összeköttetések is létesíthetők. Az inverziók mozognak az idő haladtával, így válik lehetségessé, hogy pl. egy nyugat-németországi állomás először lengyelekkel, később svédekkel vagy norvégokkal tudjon összeköttetést létesíteni. Ezek az URH-DX-amatőr számára azok a szerencsés pillanatok, amelyekre hetekig várhat.

Szporadikus E

Lényegesen nagyobb távolságok hidalhatók át a méteres hullámhossztartományban a szórványosan megjelenő E-rétegbeli visszaverődések segítségével (szporadikus: szórványos). A nyári hónapokban, elsősorban júniusban és júliusban az E réteg alsó határán olyan erősen ionizált tartományok jelenhetnek meg, amelyek nem csak a rövidhullámokat, hanem az ultrarövidhullámokat is képesek visszaverni. Ezeket a helyenként megjelenő "ionizációs felhőket" nevezik szórványos E-rétegnek, Sporadic-E-nek, vagy röviden E[S]-nek.

Nem teljesen ismert, hogy mi okozza ezeknek a térben elszigetelt rétegeknek a keletkezését. Elfogadott tény, hogy az E[S] réteg kb. 10x10 km-es kiterjedésű, vastagsága 100...2000 m. Ez a visszaverő felület folyamatosan változtatja az alkját és a helyzetét, emiatt az összeköttetés során erős QSB (térerősség-ingadozás) lép fel.

Sporadic-E

5. ábra : Deciméteres hullámterjedés Sporadic-E révén

A rádióamatőrök tapasztalatai azt mutatják, hogy az E[S] réteg leginkább Közép-Európa déli részein jelenik meg, így Németországból Dél- és Délkelet-Európa, illetve Észak-Afrika válik elérhetővé.

Szintén a tapasztalatok szerint az E[S] terjedést egy korlátozott területen dolgozó amatőrök élvezhetik. Előfordul, hogy 50 km távolságban levő más amatőrök nem, vagy alig hallják az ellenállomást, míg a szomszédaik egy kézi adó-vevővel, néhány Watt kimenőteljesítménnyel 2000 km áthidalására képesek. A terjedési időszak hol 2...5 percig, máskor akár fél óránál is tovább tarthat.

Meteorscatter

Wenn die Erde auf ihrer Umlaufbahn um die Sonne hin und wieder Bahnen von Meteoritenströmen streift, dann hinterlassen deren Teilchen, die in die Atmosphäre eintauchen, ionisierte "Wolken". Die Lebensdauer eines solchen in 100 km Höhe befindlichen Ionenwolke beträgt nur Sekundenbruchteile (Ping) bis wenige Sekunden (Burst), in seltenen Fällen bei größeren Meteoritenschauern bis zu zwei Minuten. Durch Reflexion an solchen ionisierten Wolken lassen sich im VHF-Bereich Entfernungen (2-m-Band) zwischen 500 km bis 2500 km überbrücken. Aus der sehr kurzen Dauer solcher Reflexionen resultiert eine spezielle Betriebsart. Wie der etwas eigenartige Funkbetrieb über Meteoriten funktioniert, ist in meinem Buch Amateurfunk-Lehrgang Teil 2 ausführlich beschrieben.

Aurora

In der Zeit des Sonnenfleckenmaximums bis etwa drei Jahre danach (1999 bis 2003) werden besonders im Frühjahr und im Herbst von der Sonne in großen Massen kleinste Teilchen (Korpuskeln) ausgeschleudert, die vom erdmagnetischen Feld der Erde so abgelenkt werden, dass sie sich in einem Ring um die Erdpole am Polarkreis ansammeln. Die dadurch entstehende zusätzliche Ionisierung, die als Polarlicht sichtbar wird, macht eine Reflexion der Wellen im VHF-Bereich (6-m-Band-Band, 2-m-Band) möglich.

Aurora Antennenrichtung

Bild 6: Bei Aurora richtet man von Deutschland seine Antenne nach Norden aus.

Funkverbindungen über diese meist nur sehr kurzzeitig auftretende Erscheinung sind praktisch nur in Telegrafie möglich, denn die Signale werden bei der Reflexion an dieser Schicht so stark verzerrt, dass nur noch ein getastetes Rauschsignal zu vernehmen ist. Sprache ist fast unverständlich. Es klingt, als ob jemand ohne Kehlkopf heiser flüstert. Bei besonderen Meteoritenschauern ist auch Telefonie-Betrieb möglich. Diese Betriebsart erfordert aber eine hohe Strahlungsleistung und kommt daher für Klasse 3 nicht in Betracht. Eine ausführliche Beschreibung, wie man bei Aurora Funkbetrieb machen kann, finden Sie auf der Homepage von DJ4UF unter [5]www.amateurfunklehrgang.de Funktechnik.

Föld - Hold - Föld (EME)

A Föld-Hold-Föld (EME) technika a Hold felszínét használja reflektorként a VHF (2m-es) és UHF (70 cm-es) sávban. A nehézséget az okozza, hogy nagyon nagy adóteljesítményt kell előállítani, és ezt az energiát pontosan kell a Holdra irányítani. A Hold ugyanis a Földről nézve csak egy kb. 0,5 foknyi területét fedi le az égboltnak.

A Holdról csak a jel kb. 10 %-a verődik vissza, és az is teljesen diffúz, irányítatlan módon. A Holdról nézve a Föld kb. 2 fokos szögben látszik, így a kisugárzott rádiófrekvenciás teljesítmény nagyon kis töredéke jut vissza a Földre. Ezért lathatunk EME-állomásokon négy, nyolc, vagy akár tizenhat nagy nyereségű hosszú Yagi antennát egy antennacsoportba foglalva, ami impozáns látványt nyújt. A nagy teljesítményigény miatt kezdő adóengedéllyel rendelkezők számára ez az üzemmód nem jön szóba.

Amateur Radio Transponder On Baloon (ARTOB)

Eine Möglichkeit, die unter normalen Ausbreitungsbedingungen zu erzielenden Reichweiten zu vergrößern, bietet die Verwendung von aktiven Umsetzern, die sich möglichst hoch über dem Erdboden befinden. In unseren Breiten sind besonders die Ballonflüge des ARTOB-Programms (amateur radio transponder on baloon) bekannt.

[a04-7.gif]

Bild 7: ARTOB

Im Prinzip werden hierbei Geräte mittels Ballon auf Höhen bis 30 km gebracht, die die Signale vom Empfangskanal in einen Sendekanal umsetzen und wieder abstrahlen. Die Anforderungen an die Geräte des Umsetzers sind hoch, denn sie sollen leicht und dennoch leistungsstark sein, müssen Temperaturen bis minus 40 Grad und hohe Luftfeuchtigkeit vertragen können.

Schließlich sollen die Antennen auch harte Landungen überstehen können, damit sie für die anschließende Suche mit Peilempfängern ein genügend starkes Signal abstrahlen können. Notfalls muss die eingebaute Energieversorgung des Peilsenders eine mehrere Tage andauernde Suche überstehen können.

Beim Funkbetrieb über einen solchen Umsetzer muss die Antenne in der Elevation (Erhebungswinkel) angehoben werden können, um optimalen Empfang zu erhalten.

Baken

Zur Beobachtung solcher Überreichweiten im VHF-Bereich gibt es in ganz Europa feststehende Sender im Frequenzbereich 144,400 bis 144,500 MHz, so genannte Baken. Dieser Frequenzbereich wird von vielen Funkamateuren ständig abgehört. Deshalb darf man dort nicht senden. Einige Baken in Deutschland sind in folgender Tabelle aufgeführt.

CALL QRG LOC PWR ANT DB0SI 144.410 JO53QP 10 W Big Wheel OMNI DB0JW 144.414 JO30DU 50 W ERP 7el Yagi NNE DB0RTL 144.420 JN48PL 15 ERP Big Wheel OMNI DB0TAU 144.422 JO40HG 15 ERP 4*4 Yagi OMNI DB0JT 144.428 JN67JT 30 ERP 4 Dipole N DB0LBV 144.434 JO61EH 0,4 W 2 Dipole OMNI DL0UH 144.440 JO41RD 1 ERP V-Dipol OMNI DB0KI 144.444 JO50WC 2,5 ERP Dipol OMNI DL0UB 144.450 JO62KK 10 W Malteser OMNI DB0GD 144.456 JO50AL 1 W Dipol NS DF0ANN 144.465 JN59PL 0,3 W V-Dipol OMNI DL0SG 144.475 JN69KA 5 W 4*4 Yagi OMNI DB0ABG 144.477 JN59WI 4 W Big Wheel OMNI DL0PR 144.486 JO44JH 200 W 6el Yagi NS DB0FAI 144.490 JN58IC 1000 ERP 16el Yagi

Auswahl deutscher 2-m-Baken

Durch eigene Beobachtungen lassen sich solche troposphärischen Überreichweiten vorhersagen. Besonders bei einem anrückenden Hoch im Herbst oder Winter bilden sich an der Grenzschicht Inversionen aus. Große Entfernungen werden dann erreicht, wenn man zwischen Tief und Hoch entlang einer geraden Linie von gleichem Luftdruck (Isobaren) funken kann. Solche lang gestreckten Isobaren kann man auf den Wetterkarten der Tageszeitung erkennen und schon einige Tage vorher die Zugrichtung dieser Hoch- und Tiefdruckgebiete verfolgen. Wenn man dann noch regelmäßig Aufzeichnungen über die Empfangsfeldstärke der Baken im Frequenzbereich 144,400 bis 144,500 macht, kann man herannahende Überreichweiten direkt von Beginn an mitbekommen. In der Tabelle sind die deutschen 2-m-Baken aufgeführt. In der Spalte Antenne (ANT) bedeutet die Angabe OMNI, dass die Antenne rundum strahlt. Ansonsten ist eine Hauptstrahlrichtung angegeben.

Wenn im Fernsehen von Störungen des Fernsehempfangs wegen Überreichweiten gesprochen wird, sollte man direkt sein 2-m- oder 70-cm-Funkgerät einschalten. Häufig gibt es dann auch im Amateurfunkbereich Überreichweiten.

Relaisfunkbetrieb

Um auch für den Funkamateur in Tallagen von gebirgigem Gelände Möglichkeiten des UKW-Funkverkehrs zu schaffen, sind zuerst in der Schweiz in der Mitte der sechziger Jahre die ersten FM-Relaisfunkstellen in Europa entstanden. Anfang der siebziger Jahre entstanden die ersten "Relais" in Deutschland. FM-Relaisfunkstellen, kurz "Relais" genannt, sind Umsetzerstationen, die üblicherweise auf exponierten Standorten stehen und das empfangene Signal auf einer anderen Frequenz im gleichen Band wieder abstrahlen.

2-m-Repeater

Bild 8: 70-cm-Repeater

Die FM-Relais sollen einerseits die Standortnachteile ausgleichen, die ein Funkamateur in einer Tallage hat, andererseits aber auch Mobilbetrieb über größere Distanzen ermöglichen. Da jeweils nur ein Funkamateur über ein Relais sprechen kann, erfordert dieser Funkbetrieb besondere Disziplin und besonders kurze Durchgänge, da Mobilstationen bei der Fahrt schnell wieder aus dem Einzugsbereich der Relaisfunkstelle gelangen können.

Die Relaisfunkstellen werden meist von privaten Funkamateurgemeinschaften betrieben und von den Ortsverbänden der Amateur-Radio-Clubs unterstützt. Die Funkamateure einer solchen Relaisarbeitsgemeinschaft klären das Vorhaben mit dem örtlich zuständigen Distrikts-UKW-Referenten, um Überschneidungen und damit gegenseitige Störungen zu vermeiden.

Im 2-m-Band liegen die Ansprechfrequenzen der Relais, also die Sendefrequenz des Funkamateurs, zwischen 145,000 MHz bis 145,7885 im 12,5-kHz-Raster. Die Sendefrequenzen der Relais, also die Empfangsfrequenz der Funkamateure, liegen 600 kHz höher. Im 70-cm-Band liegen die Ansprechfrequenzen der Relais zwischen 431,050 MHz bis 431,825 MHz. Die Senderfrequenzen der Relais liegen jeweils 7,6 MHz oberhalb.

Die Relaisfunkstellen werden üblicherweise mit einem 1750-Hz-Ton (gelegentlich mit "Burst" bezeichnet) aufgetastet. Dann meldet sich das Relais mit seiner Kennung entweder im Morsecode oder neuerdings auch mit Sprechfunk. Dann ist die Station bis maximal zwei Minuten sende- und empfangsbereit für einen Durchgang. Manche Relais besitzen eine automatische Sprechzeitbegrenzung. Nach Wegschalten des Trägers erfolgt ein "Roger-Piep", der dem Funkpartner das Signal zum Antworten gibt. Mehr dazu in meinem Buch Amateurfunk-Lehrgang Teil 2.

Transzponder

A transzponderek speciális átjátszóállomások, amelyek különösen nagy távolságok áthidalását teszik lehetővé ritkán lakott területeken (a műholdas átjátszókat is nevezik transzpondernek - ford.) Általában SSB vagy CW üzemmódban, esetleg speciálisabb üzemmódokban (pl. rádió-távgépíró [RTTY] vagy amatőr televízió [ATV]) használhatóak. A transzponderek legtöbbször lineáris átjátszóként üzemelnek két különböző amatőrsáv, vagy két, egymástól nagyon távol eső vivőfrekvencia között. A nagy frekvenciatávolság célja, hogy az adó jele ne zavarja a vételt. Például a 23 cm-es sávban adunk, és a 70 cm-es sávban veszünk. Részletesebben lásd a könyv 2. részében.

Műholdas kommunikáció

Kevéssel az első amerikai műhold, az Explorer 1 1958-as startját követően amerikai rádióamatőrök egy csoportja azt a célt tűzte ki, hogy egy rádióamatőr műholdat állítson pályára. Ez az OSCAR-Association. Az OSCAR a "Orbital Sattelite Carrying Amateur Radio", vagyis a rádióamatőr berendezést hordozó műhold rövidítése. A csoport tagjai, akik közül sokakat az űriparban foglalkoztattak, rövidesen megépítették az első, alig 5 kg súlyú műholdjukat.

Az Oscar 13-al kezdődik a 3 D fázis (Phase 3 D). Ebben az esetben az eredeti pályáról egy saját hajtómű segítségével egy olyan pályára irányítják a műholdat, hogy a földtávoli pont gyakrabban kerül az északi félteke fölé. Ilyen módon az Észak-Amerikában, Európában és Japánban levő felhasználók reggel és este hosszan, akár rögzített antennával, kis teljesítménnyel is használhatják a műholdat.

Vizsgakérdések

TB516*) Mekkora hullámhossz felel meg a 22 MHz-es frekvenciának? a) 12,93 m b) 13,63 m c) 14,33 m d) 136,3 m

TB517 Mekkora frekvencia felel meg a 3 cm-es hullámhossznak? a) 10 MHz b) 100 MHz c) 10 GHz d) 100 GHz

TB518 Számítsa ki a 2,06 m-es hullámhossznak megfelelő frekvenciát! a) 135,754 MHz b) 145,631 MHz c) 148,927 MHz d) 150,247 MHz

TB519 A 69 cm-es hullámhossznak megfelelő frekvencia a) 430,162 MHz b) 434,783 MHz c) 435,574 MHz d) 440,317 MHz

TI500 Melyik az a jelenség, amely a méteres hullámhosszú URH (VHF) jelek 800...1000 km-es terjedését leggyakrabban lehetővé teszi? a) A troposzférikus inverzió b) A Hold felületéről való visszaverődés c) A felületi hullámok terjedése d) Elnyelődés a D-rétegben

TI501 Melyik hullámterjedési jelenséget használjuk ki, ha az E-réteg magasságában a nyári hónapok során alkalmanként kialakuló, erősen ionizált rétegeket vesszük igénybe? a) Szporadikus E b) Troposcatter c) Inverzió d) Meteorscatter

Függelék

Az 1. feladat megoldása Frekvencia 10 kHz 100 kHz 1 MHz 10 MHz 100 MHz 1 GHz 10 GHz 100 GHz Hullámhossz 30 km 3 km 300 m 30 m 3 m 30 cm 3 cm 3 mm

A vizsgakérdések megoldása

TB516 b TB517 c TB518 b TB519 b TI500 a TI501 a

© http://tankonyv.ham.hu, utolsó módosítás: 2023.09.03. 00:33
Eredeti mű: © Eckart Moltrecht DJ4UF, http://www.amateurfunkpruefung.de